Ügyfélhez érkezem. A levegőben csábító illatokat hoz a hűvös szél, a kertben a teljes menedzsment grillsütők fölött hajlongva szorgoskodik. Mindenfelé fényfüzérek, lámpások, mécsesek, sok-sok terített asztal és mosolygó arcok. A háttérben Zorán Ünnep című dala szól. A munkatársakat megvendégeli a cégvezetés. Megtudtam, hogy minden negyedévben van egy ilyen nap. Ünnepi percek a munkahelyen. Mit, mikor, miért, mennyit, hogyan ünnepeljük a cégnél, ha egyáltalán?

Az ünnep nem pótolja a rendszeres személyes figyelmet

Miért is ünneplünk szűkebb vagy szélesebb közösségekben? Az ünnep megerősítés. A hagyományok ápolása, az összetartozás érzése, az együttes élmények mind-mind megerősítik az egyént és a közösséget. Szabad teret kapnak az érzelmek, történik valami, ami megtöri a mindennapok egyhangúságát.

A legtöbb cégnél az évvégi, karácsonyi vacsorák a leghagyományosabb ünnepi alkalmak. Az ünnepekhez kell némi külsőség is. Ez lehet akár a közösen feldíszített céges ebédlő, ha van benne méltóság, harmónia, némi csillogás és fények. Amikor az összejövetel csak az evés-ivásról szól, kevesebb az ünnep hatása. Az asztaltársaságok megtervezésénél érdemes figyelembe venni, hogy ne különüljenek el a vezetői szintek, legyen lehetőség emberközelből találkozni bármelyik menedzsment taggal. Legyen valami különleges, amitől a „büszke vagyok a munkáltatómra” érzés erősödik. Olyan meghívott motivációs előadó, aki tényleg emlékezetessé teszi az estét. Közös szórakozás, játékok, fellépők… amit a lehetőségek engednek.  Ha évente egyszer szervezünk valami lenyűgözően grandiózus eseményt, de évközben nincs elég figyelmünk a kollégáinkra, akkor a befektetett energia, idő és pénz az ellenkező hatást is kiválthatja. Fanyalgás, keserű szájíz követheti az ünnepet, ami minden érintettnek rossz.

Nem a méret a lényeg

Ünnepivé válhat egy átlagos kedd reggel is, ha a munkatársak arra érkeznek be, hogy valami szokatlan történik. A takarítónő egy adag palacsintával lepte meg a csapatot hajnalban. A főnökük mindenkinek felszolgálja a kávéját, éppen úgy, ahogyan szeretik. Néhányan korábban bementek és közösen elkészített reggelivel várják a többieket. Ezek a pillanatok nem csak annak a napnak adnak vidámságot, melegséget, tartósan erősítik a „jó együtt” érzést és ébresztenek másokban is kedvet arra, hogy tegyen valamit a többiekért.

Néha a vezetők nehezen tudják eldönteni, mik az ünneplésre való sikerek. Aggodalmaskodnak, hogy ha kisebb mérföldkövekről is megemlékezünk, akkor a munkatársak elbízzák magukat. Az ünneplés mértéke természetesen legyen arányos azzal, amit ünneplünk. A skála széles: egy közös fagyizástól a home office utáni új iroda elrendezés felavatása okán egészen a céges Oscar ünnepségig, vörös szőnyeggel, limuzinnal, beszédekkel, amikor az elmúlt 10 év legjobb eladásait teljesítette a csapat. A közösen elért eredmény megünneplése mindenki számára fontos. Adjuk meg a módját egy sikeres projekt-zárásnak, terv teljesítésnek, eredmény növelésnek, újításnak, új termék bevezetésnek – bárminek, amit együttesen, összehangoltan, egymást támogatva érünk el. Erősödjön a „megbecsülnek itt” érzete mindenkiben, aki tett az ügyért.

Köszöntsük azokat, akiknek valamiért különleges egy nap, egy időszak: születésnapjuk van, frissen csatlakoztak a munkahelyhez, szülővé, nagyszülővé váltak, nyugdíjasok lettek, előléptetést kaptak. Tudjuk, hogy az egyéni figyelem a legtöbb, amit adhatunk egymásnak. A „fontos vagyok itt” élmény, amikor együtt osztozhatunk valami örömteliben, a lojalitás lényeges megalapozója lehet.

Ünnepi gesztusok introvertáltaknak

Vannak introvertáltabb munkatársak, akiknek nehezükre esik egy ünneplés megélése. Úgy érzik, nem tudják eléggé kifejezni a többiek felé a gondolataikat, érzéseiket, zavarba ejti őket a megnyílást igénylő szituáció. Nekik lehet segítség az írásbeliség. Kézzel írott személyes köszönősorok, vagy a köszönőfal kialakítása, ahol bárki kirakhat egy kis kártyát, amelyben leírja, hogy miért hálás a csapatból valakinek. Nincs korlátozás: akár naponta több kis cetlit is kitehetsz, ha úgy adódott. Semmi extra történés nem kell hozzá. Talán az esett igen jól, amikor feltűnt valakinek, hogy a székedhez szegez a napi munka, és éhhalál elleni mentőcsomaggal lep meg a büféből. Egy másik üzenet azért született, mert a kolléga otthon tudott maradni az iskolai szünetben a gyermekével, mivel akadt, aki helyettesítse. A pozitív visszacsatolás kultúrájában mindenütt van tér a fejlődésre, ez egy remek gyakorlási lehetőség. „Jó, hogy figyelsz rám” – üzeni ezzel az is, aki adja, és aki kapja az ünnepi pillanatot.

A hibázás helyett a tanulást ünnepeljük

Kialakult egy olyan szervezeti irányzat, amely a hibák, kudarcok megünneplésére is lehetőséget biztosít. A fő célja és üzenete ennek a gondolkodásmódnak az, hogy bátorítsa a próbálkozásokat és erősítse a kreativitást. Az innovatív csapatok kétségtelenül számos sikertelen próbálkozás után érik el a céljukat. A History Channel munkatársainak esete arra példa sok mással együtt a tudomány és fejlesztések világából, amikor nem az eredetileg kitűzött célt érték el.  Ez akár sikertelenségnek is tűnhetne, de kiderült, hogy az elért eredmény más területen siker. A Bermuda háromszög rejtélye után kutatva a Challenger űrsikló maradványait találták meg, amivel korábban sokan 37 éven át sikertelenül próbálkoztak. Gyakran idézik a start-up világ kedvelt mondását, miszerint „ha nem buktál el elég sokszor, nincs elég újításod”. Miközben teljesen azonosulok azzal, hogy a hibázás elfogadása szükséges a cég kultúrájában, a hibák megünneplése mégis tévút lehet. Ne azt a gondolkodásmódot erősítsük, hogy önmagában a hiba a nagyszerűség. Kerüljön a fókusz a tanulásra, amit a hibázásokkal tarkított folyamat során eredményként nyertünk. A tapasztalat az ünnepelni való, amit egy következő hasonló esetben alkalmazni tudunk. Ezzel is erősödik a „támogatnak, elfogadnak” érzése a kollégákban.

Ne tűnjön el a lelki feltöltődés

Annak mindig sajátos értéke van, ha az ünnepeket saját szokások alakítják ki és ezekkel hagyomány teremtődik. Jó, ha ezeket a hagyományokat monitorozzuk, hogy ne laposodjanak el, ne váljon belőlük unalmas, kötelező nyűg. Ha eltűnik belőlük az öröm, akkor ideje megújulni, váltani, változtatni. Ebbe a megújulásba vonjuk be a szervezet minél szélesebb körét, ötletek és szavazások is segítenek, hogy a „magaménak érzem az ünnepet” érzés a lelkekbe költözzön.

Az igazi ünnep, akár pici, akár nagyon nagy, ad egyfajta katarzist, lelki töltetet. Ez legyen a legfontosabb értékmérője egy-egy alkalom sikerének. József Attila szép sorait idézve: „Igazi lelkünket, akárcsak az ünneplő ruhánkat gondosan őrizzük meg, hogy tiszta legyen majd az ünnepekre.”