Tavaly decemberben Japánba utaztunk tanulmányi útra, a technológia és a hatékonyság fellegvárába. Azt várhatná az ember, hogy csillogó rendszerek, robotok és mesterséges intelligencia fogadja majd. Mit találtunk ehhez képest piacvezető gyárakban?

Nem 5S-t. “csak” 3S-t, nem AI-t használó vállalatirányítási rendszert, hanem Excelen futó céget 0 túlórával 100% kiszállítási pontossággal és brutális versenyképességgel.

Amikor hazajövünk, és belépünk egy magyar üzembe, mit lát a dolgozó? Megjelenik a vezetőség vagy a tanácsadó, és kihirdeti: “Mostantól bevezetjük a TPS-t / TPM-et / 5S-t!”

A munkatársak pedig általában csak annyit gondolnak: “Na, ezek már megint idehoztak valahonnan messziről egy 2-3-4 betűs rövidítést. Csináljuk fél évig, amíg itt vannak, aztán úgyis elfelejtjük az egészet, és dolgozunk tovább úgy, ahogy szoktunk.”

És igazuk van. A legtöbb ilyen próbálkozás itthon elhal, esetenként ugyanaz többször is.
De vajon miért van az, hogy ami Japánban a világpiac élére repíti a céget, az nálunk csak púp a háton?

A válasz a biológiában és a történelemben van

Robert Yerkes és John Dodson 1908-ban fedezte fel az összefüggést a fiziológiai izgalmi szint (arousal) és a teljesítmény között. Ez a híres Yerkes-Dodson törvény, amit egy haranggörbével ábrázolhatunk. A görbe középső szakaszán, a csúcspont körül található az optimális teljesítmény zónája. Ez az a sáv, ahol a leghatékonyabbak vagyunk (és ahol gyakran a Flow-állapotot is megéljük). Ezzel szemben a görbe két széle csapda: a bal oldalon az unalom és apátia(alulstimuláltság), míg a jobb oldalon a szorongás és lefagyás(túlstimuláltság) csökkenti a teljesítményt.

Chiao és Blizinsky 2010-ben egy átfogó tanulmányban kimutatták, hogy a genetikai hátterünk alapvetően meghatározza, hogyan reagálunk a környezeti nyomásra. A kutatók a szerotonin-szintet szabályozó gének (5-HTTLPR) eloszlását vizsgálták globálisan, és megdöbbentő különbséget találtak Kelet és Nyugat között, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a japánok és a magyarok genetikai hajlamukat tekintve teljesen más alap szorongási szintről indulnak.

Képzeljük el a Yerkes-Dodson görbét közös pályaként, ahol mindenki a csúcsra, az optimális teljesítmény zónájába törekszik, viszont a startvonal egészen máshol van:

1. A keleti/japán oldal (jobb szél): A japán emberek alapvetően magasabb belső feszültséggel élnek. Nekik a rend és a társadalmi összetartás(a 3S, a mindennapi közös rítusok) megnyugvást adnak, és “visszahúzzák” őket középre, a Flow állapot felé.
2. A nyugati/magyar oldal (bal szél): Mi biológiailag inkább az unalom zónájához vagyunk közelebb. Ha nekünk szigorú szabályokat és monotonitást adnak, az még mélyebbre tol az apátiába. Mi ingert és kihívást keresünk, amivel eljuthatunk a görbe csúcsára.

De miért alakult ez így és hogyan tudunk erre építeni?

A következő részben a gén-kultúra koevolúcióval folytatjuk: rizstermesztéssel, tatárjárással és a magyarok szupererejével.