A P-F elmélet és újraértelmezése II.

Írásunk első részében a P-F görbéről szóltunk, kimondva, hogy az az állapotvizsgálatok gyakoriságának ütemezéséhez használható. Ismerve adott berendezés tönkremeneteli folyamatát a P-F időtartam felére/harmadára válasszuk a vizsgálatok gyakoriságát. Több kérdést vetettünk fel, mint amennyit tisztáztunk. Lássuk e kérdéseket!

  1. Kérdés Mi a teendő, ha új berendezéssel van dolgunk, és nem ismerjük a tönkremeneteli folyamat jellemzőit?

Először is tisztázzuk, hogy a karbantartási események tervezése során nem az egész berendezésre koncentrálunk, hanem annak csak a kritikus részeire! Ez azt jelenti, hogy elemekre kell bontani a berendezést (az analízis során, gondolatban), és az egyes, kritikus elemekre kell a megfelelő taktikát megtalálni. Mit segít ez a kérdésbeli problémánkon? Sokat! Mivel a berendezések egyes elemei már sok esetben olyan gépelemek(ből álló egységek), amelyek hibamódjára és használhatósági idejére eléggé határozott elképzelésekkel rendelkezünk. Noha ezek feltételezések csupán, de érthető, hogy sokkal reálisabb képet tudunk festeni a tönkremeneteli folyamataikról, mintha az egész összetett berendezés viselkedését próbálnánk „megtippelni”.

Ki mondja meg mennyi a használati ideje ennek a “Schwartz-kasztninak”? Mikor és hogyan fog tönkremenni? (Junkers motor, a második világháború idején volt használatos)
Nyilvánvalóan csak az láthatja reálisan előre egy gép hibamódjait, aki a szerkezetét is ismeri (Junkers motor szerkezete)

 

2. Kérdés Meg kell-e várni legalább egyszer, hogy a berendezés teljesen tönkremenjen, hogy a P-F intervallumot pontosan feltérképezzük?

3. ábra Látható-e előre a probléma, vagy engednünk kell hibáig futni?

3. ábra Látható-e előre a probléma, vagy engednünk kell hibáig futni?

3. ábra Látható-e előre a probléma, vagy engednünk kell hibáig futni?

Határozottan nem, hiszen a P-F görbe jellege fontosabb, mint az, hogy konkrétan hol a „vége”! Ugyanakkor az állapotvizsgálatok a hiba első észlelése után akár sűríthetők is, vagy éppen más vizsgálatokkal kiegészíthetők, így még pontosabb képet kaphatunk a görbe jellegéről, nem kell kivárni a funkcióvesztést! A görbe jellegéből ugyanis az állapotromlás sebessége kikövetkeztethető! Természetesen, ha van tapasztalat adott berendezés (és annak adott elemei) esetén a funkcióvesztésig eltelő időről, tehát fordult már elő, hogy hibáig futott a gép, az hasznos lehet. Azonban annyi új információt nem hordoz, hogy érdemes legyen ezért akárcsak egyszer is hibáig engedni, ha a tervezéshez szükséges információhoz másként is hozzájuthatunk!

Ábra: Látható-e előre a probléma, vagy engednünk kell hibáig futni?

3. Kérdés Mit tehetünk abban az esetben, ha többféle hibamódja is van a vizsgált berendezésnek?

Minden berendezés összetett szerkezet, amelynek vannak működési szempontból kritikus és kevésbé kritikus részei. Éppen ezért az összetett berendezéseket feltétlenül fel kell bontani karbantartási szempontból önálló egységekre – berendezéselemekre – és azok esetében karbantartási kockázatbecslést kell végezni. Így kiszűrhetők a valóban kritikus elemek. Kiderülhet, hogy egy-egy berendezéselem már viszonylag kevés (egy-két) jellemző hibamóddal rendelkezik, amelyekre fel lehet készülni. Mi a teendő akkor, ha a részletes felbontás után, még a berendezés elemei között is találunk olyat, amelynek zavarba ejtően sok hibamódja van? Valószínűleg nem voltunk eléggé részletesek az összetett szerkezet elemekre bontása során.

Ábra: Ha minden elképzelhető hibamódra fel akarunk készülni, sok dolgunk lesz

4. Kérdés Hogyan vegyük figyelembe, hogy a berendezés teljesítménye (a teljesítmény/kapacitás igény) erősen ingadozik?

5. ábra A hó súlya alatt az erős és merev tölgyfa ága letörik, a gyengébb, de hajlékony fűzfa ágai földig hajlanak és lecsúszik róluk a hó

5. ábra A hó súlya alatt az erős és merev tölgyfa ága letörik, a gyengébb, de hajlékony fűzfa ágai földig hajlanak és lecsúszik róluk a hó

5. ábra A hó súlya alatt az erős és merev tölgyfa ága letörik, a gyengébb, de hajlékony fűzfa ágai földig hajlanak és lecsúszik róluk a hó

Karbantartási terveinket többnyire közepes időtávra, pl. egy évre előre készítjük, nyilvánvalóan ekkor éves átlagos leterheltséget veszünk figyelembe, s ehhez igazítjuk az ütemezésünket. Minden évben felül kell vizsgálnunk a tervünket és a környezethet igazítani (leterheltség, gépcserék, termékváltozások, gépfejlesztések, felhasználói változások, működési környezet változásai… stb.)

Ábra: A hó súlya alatt az erős és merev tölgyfa ága letörik, a gyengébb, de hajlékony fűzfa ágai földig hajlanak és lecsúszik róluk a hó

Ha éven belül ingadozik erősen a terhelés, (például kampányok, idényjelleg, érési, fogyasztási szokások…stb.) akkor könnyen lehet, hogy félévenként kell újraszabnunk a karbantartási tervünk egyes eseményeit. De megoldást hozhat az időalapú állapotellenőrzési rendet kiegészíteni valamely igénybevétellel összefüggő paraméterrel, feltétellel. Pl. adott egységet meg kell vizsgálni 1000 tényleges üzemóra, de legkésőbb 12 hét után. Erősen ingadozó kapacitásigény mellett, minél pontosabban szeretnénk követni a tényleges igénybevételt, annál rugalmasabb termelési hozzáállásra és rugalmasabb karbantartás tervezésre, összességében rugalmasabb karbantartási/termelési rendszerre lesz szükségünk. A rugalmasság nem mindig megoldható, noha nem lehetetlen, de tisztában kell lennünk azzal, hogy a nagyfokú rugalmasság egyben az előregondolkodás akadálya is lehet. („minek tervezzünk, itt mindig minden változik, majd úgyis megoldjuk, ha felmerül valamilyen probléma”)

Amennyiben felkeltettük érdeklődését, kérjük, keresse Fekete Gábor karbantartás fejlesztési csoportvezetőt a +3620/973-2866-os telefonszámon, vagy az gabor.fekete@icgstadium.hu email címen.

Fekete Gábor

Szenior tanácsadó