Világmegváltás vagy jövő
dr. Péczely György – inspirációk az eredeti forrástól
Májusban Japánban jártam, ahol a valóságban, hús vér emberektől tapasztalhattam meg hogy mi a Lean igazi útja. Nem sajátítottam el egyetlen új eszközt, nem gazdagodtam újabb rövidítésekkel, varázsszavakkal sem. Szemléletet, életfelfogást tanultam. Betekintést nyerhettem abba a gondolkodásmódba, ami valóban Leanné tehet egy vállalatot.
Felejts el mindent, amit eddig a Leanről tanultál, a tanulmányútról készített összefoglaló írásaimban új dimenziókat hozok el számodra! Jó olvasást kívánok!
Gratulálok! Megmentetted a céged a katasztrófától!
Az INA Foods igazgatója, Ryo Tsukakoshi Úr, a fenti, magyar vállalatok ezreinél, naponta többször előforduló sikertörténetet teljesen új kontextusba helyezte. Azóta velem is megfordult a világ…
Az INA Foodsnál készítettek egy naptárat. Egy 100 éves naptárat. Abban a pillanatban, amikor ránézel, rájössz, hogy a vállalatod mai problémája 100 év távlatából nézve mennyire jelentéktelen is valójában. Mert a mai „fényes győzelem” talán, ha egy napot megváltoztatott a vállalat történelmében. Na jó, esetleg egy hetet vagy egy egész hónapot (teljesítettük a havi KPI-t!). A gyors intézkedések, a kiosztott vezetői utasítások a napi eredményeket garantálják, de nem hagynak maradandó nyomot. Egy váratlan géphiba gyors, leleményes javítása, egy elveszett anyag megtalálása, egy beszerzés sikeres megsürgetése, egy félreértés gyors tisztázása, egy „elmászott” technológiai paraméter kijavítása… segítenek ugyan helyre tenni azt, ami tönkrement, de a jövőt nem építik.
Másnap, lesz bárki is, aki ettől jobban végzi a munkáját? Az a dolgozó, aki hibázott, megérti, hogy mit tegyen a következő naptól másképp? A középvezető mit tanul a problémamegoldásról, ha direkt utasításra, önálló gondolkodás nélkül, jó katonaként cselekedett? Fejlesztettük a folyamatot és biztosítottuk hogy az újonnan felvett kollégák a jövőben a helyes munkamódszert tanulják meg? Átalakítottuk a berendezéseinket, rendszereinket, hogy a hiba ne is fordulhasson elő soha többet? Megértettük, hogy mit kell változtatnunk a mindennapos együttműködésünkön? Ha vezetői beavatkozásunkat szükségességét nem is tudjuk elkerülni, akkor legalább a lehető leghamarabb jusson el hozzánk az információ?
Amikor a folyamatokat, rendszereket, embereket fejlesztjük, az erőfeszítéseink a vállalatunk következő 100 évre lesz hatással, ha csak korrigáljuk az eltéréseket, ugyanaz a munka maximum néhány napig érezteti a hatását. Melyik út a hatékonyabb? Tegye fel a kérdést magának az, aki úgy érzi szüntelen hatékonyság-elvárások között él. A válasz azt gondolom egyértelmű. Kissé drámaibb megfogalmazásban, ha minden erőfeszítését ilyen jelentéktelen problémákra összpontosítjuk, az egyszerűen az értékes vezetői erőforrásainak elpazarlása.
Miért nem fókuszálunk hát inkább valami olyasmire, ami napok helyett évtizedekre vagy akár a következő 100 évre lesz hatással? Valamire, ami javítja a vállalat szerkezetét, ami képessé teszi arra, hogy a pillanatnyi sikerek helyére hosszú távú eredményesség léphessen?
