Miért (nem?) támogatják a mérőszámok a műszaki megbízhatóság fejlesztését?

vérnyomás

A korszerű(nek látszó) KPI-ok ellenére gyakori a termelés és karbantartás közötti „állóháború”, mindkét fél a maga adataival hozakodik elő, közben a valódi problémák rejtve maradhatnak. MIÉRT?

A vitás pontok többnyire a „mennyit állt egy-egy gép”, és „ebből az időből melyik részleg mennyiért felel” kérdések körül koncentrálódnak.
Jobb esetben minden részleg végez adatrögzítést: a karbantartó részleg vezetője utasítja embereit, hogy minden elvégzett tevékenység idejét rögzítsék rá a munkamegrendelő lapra (WO, hibajegy, hibabejelentő lap… stb.), de ugyanígy a termelési részleg vezetője is korrekt elszámolást kér saját beosztottaitól.

1. ábra: Ugyanazt vizsgáljuk?

 

Egy váratlan meghibásodás eseményei

Az alábbi ábrán feltüntettünk egy meghibásodás esetében felmerülő életszerű eseményeket (bizonyára még ki tudná egészíteni a Kedves Olvasó) egy fiktív helyzetre vonatkozóan.

2. ábra: Mi történik egy géphiba alkalmával?

Nézzük, mit rögzítenek szokásosan a különböző részlegek, azaz mit lát, aki utólag szeretné tudni mi történt

  • termelés: a leállás 10. percétől kezdve a 145. percig rögzíti a kieső időt, mondván a gép hiba miatt áll, ez UDT, nem tervezett állásidő, ergo a karbantartás felelős érte
  • karbantartás: a 30. perctől kezdve rögzíti a 125. percig a tevékenység effektív idejét, mondván, hogy ez az MRT (Mean Repair Time), a beavatkozás tényleges időtartama, ha ennél többet is állt a berendezés, az nem a karbantartó hibája (egész pontosan a 90-100. percig eltelő időt is szeretné „visszapasszolni”, ha lehetne)

A probléma, hogy a vita fókuszában mindvégig csupán az áll, hogy „ki a felelős” az adott időveszteségért, ahelyett, hogy közös erővel a megoldáson dolgoznának. Ezek a mérőszámok, és felhasználásuk, noha első pillantásra „korszerűnek tűnnek”, egyáltalán nem szolgálják a hatékonyság fejlesztését.

Hogyan lehet elmozdulni ebből az „állóháborúból”?

Több helyen tapasztaltuk, hogy ilyenkor egyedüli megoldásként a mérő/adatrögzítő rendszer automatizálásában hisznek, azonban félő, hogy amíg nincs közös elszántság a problémák feltárása és megoldása iránt, addig az automatikus adatrögzítéssel sem érhető el komoly változás.

 

Akkor mi hoz átütő erejű megoldást?

Megítélésünk szerint egy külső szakértő által végzett felmérés, és fejlesztési javaslatadás az egyik leghatékonyabb segítség a folyamatos konfliktusok miatti állandó stresszben élő szervezet számára. A független szakértő értékelése segít objektív képet adni a helyzetről, és a problémák okaira irányítani a figyelmet. Továbbá a szakértő, megoldási javaslataival, lehetőséget teremt az eddig egymásnak feszülő kollégák együttműködésének kialakítására, amelyet képes akár hatékonyan vezetni, irányítani is.

Állóháború és szuper automatizáció helyett, első sorban a kollégák közös probléma megértését és a megoldáson való közös munkálkodást javasoljuk, amely természetesen önerőből is megoldható, de tény, hogy külső szakértő segítségével nagyságrendekkel hamarabb hoz eredményt.

Fekete Gábor

Szenior tanácsadó